Hogy gyorsan bele is csapjunk a közepébe az utazás gond nélküli volt. Kecskemétről kocsival indultunk szerda reggel 8-kor és délután 1-kor már jeggyel, karszalaggal együtt a fesztivál területén is tartózkodtunk. Mivel pesti barátaink már előző este elindultak így a sátrakról is gondoskodtak, tehát az első koncertig tényleg nem maradt sok dolgunk. A biztonságiak és az ellenőrző pontok emberei nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, csak pozitívan lehet nyilatkozni róluk, a kempingben is ügyeltek a sátrak biztonságára és mindenben megpróbáltak a vendégek segítségére lenni.
Kiemelnénk a fesztivál környezettudatosságát, ugyanis példaértékű módon visszaváltható műanyag korsók jártak a sörhöz, amelynek értéke 200 forint volt, tehát az élelmesek akár még kereshettek is a mások által elszórt poharakon. A lényeg persze az, hogy így jóval kevesebb szemét maradt a fesztiválozók után. A sör ára azt lehet mondani, hogy a még belefér kategória, főleg ha azt vesszük, hogy azért a bevihető szeszes italok korlátozása elég laza volt, gyakorlatilag bármiből be lehetett vinni fél litert. Egy korsó sör az ún. re:pohárral először 570, utána a pohár ellenében 370 forintot kóstált, de mint utaltunk rá, annyiszor 200 forintot kapott a vásárló ,ahány poharat visszavitt. Aki inkább nem akart bajlódni a pohárral az 410 forintért dobozost is vásárolhatott. Ha nagyobb árrés van a kettő között, talán egyáltalán nem is fogyott volna, igaz a fesztivált szponzoráló sörgyár egyedi dizájnnal készült. A kiszolgálással már akadtak problémák, többször nem tudtak visszaadni a pultosok, amivel még akkora gond nem lett volna, ha ezért nem a vendégekkel pöröltek volna többször is, de természetesen ez nem mindenkire volt jellemző.
Ami az ételeket illeti, 500 forintból már jól lehetett lakni. Egészséges méretű pizza szeletet, lángost, kolbászt, hurkát, hamburgert,kukoricát, gyros-t szóval gyakorlatilag bármit ehetett az ember, amit éppen megkívánt ez ugyanígy igaz volt akkor is ha átsétált Tokajba. Ha pedig valaki az ételen akart spórolni csak a krisna sátor felé kellett vennie az irányt ahol napjában kétszer is ételosztás volt. Magunk is többször leteszteltük, és noha a mi alföldi gyomrunkba mindig fér hús, azért el kell ismernünk így is élvezhető volt a főleg krumpli és bab alapú étel.
Ami a helyszínt illeti vétek lenne csak a fesztivál területét ide venni, hiszen a Hegyalja elrendezése és környezete tényleg az egész várost fesztivál területté teszi. A hídon átkelve és sétálóutcán bóklászva az ember tényleg szó szerint szabadnak érzi magát, sok önjelölt utcazenész ,aki vagy brahiból vagy apróért és belépőért zenél, de akadt rá példa, hogy a krisna zenészek is bekapcsolódtak egy kis örömmuzsikálásba. Tokajban nem tudni alapból milyen árak vannak ,de semmilyen lehúzó dologgal nem találkoztunk, 175 forintért lehetett sört venni akár a boltban és nem is a legrosszabból, ha valaki étteremben akart enni korrekt árakon megtehette, a borpincék is tömve voltak, aki pedig továbbra is sörözni akart 200-300 között árfolyamon megtehette. A legnépszerűbb hely egy kerthelység volt, a Veresszekér söröző, mi magunk is itt töltöttük a legtöbb kinti időt vagy kiültünk a fák alá a partra reggelizni és ejtőzni. A fesztivál területén belül strand is üzemelt, aki nem a városban az itt töltötte az idejét nappal.
A fesztivál elrendezése egyébként sokat nem változott számomra, összesen 6 zenei színpad, lehetőség karaoke-ra vagy könnyed délutáni filmezésre egyaránt megvolt. Annyi meglepetés azért ért minket, hogy a terület kétharmadát első napon építették be, így este 6-ig csak a kempingeket lehetett használni. Mivel a heves esőzések Tokajt sem kerülték el, így a talaj rendkívül saras volt, ezt második napra azért sikerült áthidalni, hiszen folyamatosan szállították a homokot. A kempingekben szerencsére ilyen gond nem volt. Ami a higiéniát illeti kellemeset csalódtam. A mobilvécék és mobil piszoárok kulturált állapotban vártak, azt nyilván nézzük el, ha mondjuk hajnal 5-kor kicsit rosszabb állapotban vannak a toitoi vécék, de egyébként a tisztaságra mindig kínosan ügyeltek. Ugyanez igaz a zuhanyzókra is, a tisztálkodási lehetőségekre tehát igazán nem lehet panasz. Ami egy fesztiválon elvárható volt azt ezen a téren hozta a Hegyalja.
Természetesen minden fesztiválnak a megítélése a zenei felhozatalon áll vagy a bukik. A Hegyalja ilyen szempontból a nagy fesztiválok közé tartozik, ugyanakkor próbál emberarcú is maradni. Alapvetően rock fesztivál, de mégis nyitott más stílusokra. Ezért láthattuk például a Roots Manuvát, ami még úgy is zseniális volt, hogy sokszor attól féltünk az MC lefordul a fotós árokba :) lehet sikerült megkóstolni a tokaji borokat. Goldie alapvetően legendának számít a DnB műfaján belül, ennek ellenére azért tömve nem volt a Pepsi színpad előtti terület és mi sem bírtuk sokáig. Langyos kezdés, langyos folytatás és laikusként is érzékelhető hibák a mixelésben. Ennél többet vártunk egy ekkora névtől. A Motörhead hozta azt, amit várni lehet tőlük, évtizedek óta nem változtak Lemy-ék, nem kellett tehát ettől tartani. Rutinból eljátszották a dolgokat. Ha külföldiek közül ki kell még emelni előadókat, akkor az Herbaliser, Meshuggah, Texas in July és Disco Ensemble. Mindegyikből sikerült valamennyit látni. Mi főleg a Meshuggah-ra voltunk kíváncsiak és mint fanoknak nem kellett csalódnunk, a svéd arcszaggatás 10/10 volt, talán az ének volt kicsit halkabb, de minden számot eljátszottak amit várni lehet tőlük. Talán a legenergikusabb koncert volt az egész fesztiválon. A Disco Ensemble-t korábban már futólag ismertem, most koncerten meggyőztek arról is hogy szeptember 28-án újra megnézzem őket a dürer kertben, ezt egyébként melegen ajánlom másoknak is akik nyitottak az indie-s elemekből álló ám annál lényegesen kidolgozottabb zenére. Emlékezzünk meg még a Funeral for a Friend koncertről is. Nagyszínpadon kaptak helyet és először bizony elég sovány volt a közönség kicsit tartottunk is tőle, hogy ez égés lesz így, de aztán benépesült kezdésre az aréna és egy meggyőző koncertet láttunk, régi és új számok egyaránt szerepeltek a programban, a számunkra korábban egysíkúnak tartott zenekar most egy nagyon más képet adott magáról. Nyugodtan nevezhetjük őket jó élő bandának mert így sokkal jobban ütnek a számaik.
Ami a magyar bandákat illeti több olyan zenekart is láttunk, akiket eddig nem. Itt kívánkozik az élre a Grand Mexican Warlock, ami egy kísérleti jellegű zenének mondható, több neves undergound zenekar (Subscirbe, My Small Community, Esclyn Syndo) tagjainak koprodukciójában. Közvetlenül utánuk láttuk a Wrong Side of The Wall-t, az ex-Insane énekes Knapp Oszika bandáját amiről ezúttal is megállapítottuk, hogy energikus, száraz, abszolút buli metál. A magyar Rise Against, a Velvet Stab is kitett magáért, nem volt hálás helyzetük, hiszen az Ektomorf után kellett színpadra lépniük. Ennek ellenére sokan maradtak a bulin és aki maradt az jól is érezte magát. A srácok zenéje nem a nagy megfejtéseken alapszik, de magát az általuk képviselt lendületes post hardcore/punk stílust talán a legjobban csinálják itthon. Apropó ha már Ektomorf. Ez a zene nagyon sokat jelentett nekünk tinédzser korunkban, több számukat is játszottuk, de mióta külföldön befutott a banda nem igen koncerteznek itthon, maximum évi egy fesztiválon. Idén ez a Hegyalja volt, természetesen nagyon kíváncsian vártuk mi lesz, de csalódnunk kellett. Azzal tisztában voltunk, hogy a zenekar nem az újító jellegéről híres, főleg a Soulfly és klasszikus Sepultura zenéje hatott rá, de olyan pofátlan nyúlásokat hallottunk ami azért tényleg ciki, az angol kiejtésről nem is beszélve. Azért Zotyáék bizony pár éve kint vannak, ennyi idő alatt ezt ki kellett volna küszöbölni. A zárás tipikusan tanács a kezdő zenekaroknak mit ne csináljunk: egyrészt hosszan el volt húzva, másrészt, ha már ráadás, akkor játszanak a hazai közönségnek olyan magyar slágereket, amik miatt anno megszerették a bandát. Ehelyett Zotya kiállt egy akusztikus gitárral fahangon motyogni , majd eljátszották a KoRn legnagyobb slágerének, a Blind-nak a főtémáját. Egy külföldön befutott magyar bandától ez nagy csalódás volt nekem…
Az utolsó napnak kissé megfáradva és tanácstalanul indultunk neki. Mit nézzünk meg? Szerencsére több opció is volt. Óriás, Isten háta mögött, Turbo, Fish!, ez csak a malátabár programja volt. Turbo-ba a már említett Funeral miatt csak 1-2 szám erejéig tudtunk belenézni, de abból az látszott, hogy Tanka Balázsék továbbra is nagyon rendben vannak (aki lemaradt volna róluk, 23-án a ZP-ben pótolhatja). A Pepsi színpadon „punk nap” volt gyakorlatilag és kicsit előttem az utódom effektus. Az Alvin és a mókusok és a The Grenma esetében legalábbis ez a hasonlat bőven megállja a helyét és a fiatalok és az öregek is megtáncoltatták a tarajos brigádot, csakúgy, mint a Macskanadrág. Az utolsó nap nagyszínpados sztárja Ákos volt, és természetesen teljesen megtelt a nagyszínpad előtti terület, rendkívül jó hangulatú kötetlen bulin lehettünk ott, Lady Gaga Bad Romance feldolgozást is hallhattunk, ami azért kicsit meglepő volt, majd Ákos előadta, hogy ezért mennyi kritikát kapott és ahogy azt már tőle megszokhattuk, ez őt most sem érdekli. Azt lehet mondani, az utóbbi években egy percet nem öregedett és semmit sem veszített a zene iránti szeretetéből, elhangzottak olyan dalok, amik korábban nem és olyanok is amik nélkül egy Ákos buli elképzelhetetlen.
Egy dolog beárnyékolta a fesztivál hangulatát, nevezetesen egy baleset. A katapult gépből ugyanis kiesett egy fesztiválozó és 14 métert zuhant. Ugyan túlélte, de állapota nagyon súlyos és nem tudni sikerül –e neki felépülnie. Mivel a vizsgálatok még tartanak, az ügyben senkit nem szabad előre elítélni, de bízzunk benne, minél hamarabb fény derül az okokra és kívánjunk együtt minél gyorsabb felépülést a srácnak.
Összességében nagyon sok élménnyel és nagyon elégedetten távoztunk, kicsit sajnáltuk is hogy vége. Az pedig mindenképpen jót jelent, hogy jövőre is vissza akarunk jönni. Köszönet a szervezőknek és mindenkinek aki csak egy apró dolgot is tett ezért a fesztiválért, jó hogy még van egy emberarcú ugyanakkor mégis nagy fesztivál az ország eme gyönyörű táján. Köszönet a tokajiaknak is, akik évek óta örömmel és szeretettel várják a fesztiválozókat! Hegyalja, jövőre is találkozunk!
Nitro & Burney
